get up. the life is win.

 Az elég komoly, hogy szülinapom óta nem írtam semmit. 
De nem tudom mit írhatnék. Szégyellem magam. Bukásra állok egy csomó mindenből, és romokban a nemlétező szerelmi életem is. Azt hiszem egyelőre elég ha ennyit leírok. Ebből úgyis lejön minden...

Betöltöttem a 15-öt. Nem kaptam se tűket, se pengét a sütibe, szóval akár mondhtjuk azt is, hogy elég egyszerűen, és csöndben lezajlott. Ha hazaérek lehet megírom mi volt. De most megyek suliba. 
Pá.

 Bár most igazából takarítanom kellene, semmi probléma, Most írni fogok. 
D-Day annyit takar, hogy közeleg a szülinapom. Dátum szerint most hétfőn lesz. Általában D-Day előtt mindig megőrülök, másról sem tudok beszélni, de az idei valahogy más. Most annyira magamba vagyok fordulva, mint eddig ezeken a napokon soha. 
Amikor itthon vagyok, és nincs mit csinálnom, valahogy mindig rám tör valami, ami ismeretlen. Elkezdek valamin agyalni, aztán a végén mindig oda jutok hogy mi értelme van annak hogy élek? Miért születtem meg, ha senkinek nincs rám szüksége?

Tudom, hogy ez hülyeség, és én vagyok vak, de valamiért már most az igazit keresem. Tudom, hogy nem fogom megtalálni, de csak belé lehetek szerelmes. 
(Ezt mondtam Dani előtt is, nem?) 
Valahogy nem értem önmagam. Ha nem vagyok a barátaimmal, mindig megtalál az agónia. 

 
Ezt kifelejtettem az előzőből.

 Semmire nincs időm. Közeleg D-Day. De legalább egy doboz Lucky Strike-al átvészelem..

 Az utóbbi időszak elég eseménydús volt... Nem tudom mit akarok, csak gyűjtöm azt a kibaszott hárememet, de egyik se kell igazán. Olyan vagyok mint egy rohadt strici.
Várom azt a valakit, aki elrabol ebből az elkurvult világból.

 
Ma jöttem rá, hogy még mindig mennyire Dani... Nem számít mennyire próbálom oltani. 
Robi segített valahogy átformálni a jellemem, és már nem is vagyok akkora metál állat, hanem már egy csomó mást is meghallgatok. Alig járok 2 napja ebbe az új suliba, és máris teljesen máshogy érzem magam. Ránézek az emberekre, de nem látom őket. Nem érdekel az új környezet, az új iskola, amíg nem csinálhatom azt amit akarok, nem lehetek vele, nem láthatom. 

Voltam tegnap OSG-n, ő is ott volt, és kb. mindenkiben őt láttam. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e. Nem lehetek az, mert nem engedhetem magamnak. Mindig én koppantam eddig nagyobbat. 
De az OSG nagyon jó volt. Hiába volt heringparty, attól még mi élveztük, és elhatároztuk, hogy jövőre is elmegyünk. Megoszlanak a vélemények, hogy milyen is volt valójában, de mi ezt magasról leszarjuk, ha nekünk egyszer tetszett. 
Vettem egy új tágítót is, megint szilikont. Fogalmam sincs mit írhatnék. Az egész bejegyzést egyetlen egy sorért kezdtem, amit a végére tartogattam. Hiába kell nekem ennyire nagyon, hiába akarok vele lenni, hiába szeretem ennyire, ha egyszer neki én már nem kellek.

 Épp az előbb voltam dohányozni, és közben gondolkoztam a sok szűklátókörű idiótán, akik embernek nevezik magukat, és élik az egyhangú, megnevezhetetlen valamit, amit életnek hívnak. 
Soha nem értettem azokat, akik azt hiszik boldogok lehetnek, ha az iskolák elvégzése után beülnek egy harmadrangú irodai íróasztal mögé, és rendezgetik a papírokat. 
Nem azt mondom, hogy én vagyok a helyes példa, akit követni kell. Eszembe se jutna ilyesmi. De ahogy nézem a sok strébert, és megkérdezem, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel, rávágják hogy egy biztos állást akarnak, amiből meg tudnak élni. Nem mondom, hogy hülyeség, de így nem fedezik fel a világ számtalan csodáját. Akik nem mernek Magyarország határain túlmenni, azok soha nem tapasztalhatják meg, mi is a boldogság. 

Szánom azokat a bolondokat, akik félnek hibákat véteni, és miközben erre vigyáznak, elfelejtenek élni. Súlyos tévedés azt hinni, hogy hibába esni rossz dolog. 
Egy-egy fatális tévedésből bármi elsülhet. Egy életre szóló szerelem, egy nem várt, mégis szeretett gyermek - én már csak tudom, én is hoppáré gyerek vagyok -, viszont akár halál, vagy betegség, nyomor is. 
Gyűlölöm, és megvetem a homofób embereket, a pedofilokat, a csalókat, a kéjgyilkosokat, de még a politikusokat is. 
Nem tudom elviselni, ha valaki leszól valamit, amit nem ismer. Aki azt hiszi, hogy mindig mindent jobban tud. 

Én nem Magyarországon fogok egyetemre menni. Meg akarom ismerni a világot. Tanulni akarom a különböző országok kultúráit, nyelveit. Segíteni akarok az embereken, a kétségbeesett szegényeken, és a kirekesztett, meg nem értett művészeken. Tetoválni szeretnék, rajzolni, festeni, szerelmes akarok lenni, hogy aztán csalódjak, és megtaláljam azt, akit életem végéig szerethetek, és megbízhatok benne annyira, hogy gyereket szüljek neki, majd egy szép napon. Feleség akarok lenni, és büszke akarok lenni a férjemre, akit választottam. Én csak ennyit akarok a világtól, az élettől. 

Én csak boldog akarok lenni. 

Én vagyok a lány, akit kidobtak otthonról, mert megmondta az anyjának, hogy leszbikus.
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha igazán szerették.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.


A homofóbia undorító dolog. Minden ember egyenlő, és nem aszerint kell meghatározni az értékét, hogy mit szeret. 

A társadalom alapvetően mindig próbál egy bűnbakot találni a problémáira. Hát itt vagyok. Biszexuális vagyok. Ha valakinek van ezzel bármi problémája, szívesen meghallgatom.

 Mivel a legtöbb dolgot már elfelejtettem, ezért nem lesz élménybeszámoló. Csak a lényeget mondom:
forróság; slag; tejszínhab; izzadás; akadálypálya; ragasztó; lekvár; röplabda és satöbbi, satöbbi.
Édrienn végre hazajött, és beszélünk meg minden. Hiányzott, amíg nem volt itthon. És mivel olvasod, drágám, vigyorogj csak.:3

 Később.

 Olyan kibaszott fáradt vagyok, hogy majd holnap írok élménybeszámolót. De azért még élek. Legyen elég annyi, hogy jó volt. 

 Gólyanap lesz holnap. Nagyon jó. Egyszerűen remek. Komolyan azt se tudom merre irányítsam az örömhányásomat. Futni kell, és ha utoljára érek be, akkor lelocsolnak, és futhatok még öt kört a tér körül is. 
Tudom, hogy mielőtt elkezdtem cigizni, egész jól futottam, de most...

Más; A kedvenc szerelmespárom szakított. Biztató előjel. Így halál nyugodtan fogom elkezdeni a kilencediket.
Ha nem Effy lenne az osztálytársam, én megdöglenék ebben a sznob suliban. Még szinte nem is ismerjük egymást, de pár embernek már hatalmas pofája van. Mindenki gizdul a semmire, és azt hiszik, hogy ez a menő. Csak valaki nehogy belelépjen a szájukba. Mert akkor aztán lehet sírni, és anyuhoz szaladgálni, nem fog segíteni. Gyerekek, ez itt már nem az általános. Itt vagy eszel, vagy téged esznek meg. 

 Mivel ma nem történt semmi említésre méltó - csak annyi, hogy megint elfogyott a cigim - , ezért ez nem lesz egy hosszú bejegyzés. One Piece nézés lesz all night.

 Tudom hogy ma (tegnap?) még nem írtam, őszintén szólva elfelejtettem. Egész nap úton voltam. Vettünk pár cuccot a suliba, megvettük a matrózblúzt, utána meg elmentem motorozni. És amióta hazaértem, animézek.
- Ne haragudj Era, elfelejtettem felmenni msnre. Gondolom te már nem vagy fent. - 
Egyébként Csizmáskandúr lázban égek. 
Ki ne akarna egy ilyen macskát?

 Na most mindjárt összeállítok egy toplistát magamnak - tök izgi, még soha nem csináltam ilyet - hogy milyen zenéket hallgatok most, mi tetszik stb. Magyarul egy toplista!

1. Korn ft. Skrillex - Get up!
2. Korn - Let the guilt go
3. Linkin Park - Bleed it out
4. Black Veil Brides - Fallen Angels
5. Trivium - In Waves

Na ez lenne a mai 5ös listám. Tényleg nagyon izgalmas - nem volt az - volt. 
Neked pedig Édrienn itt üzenném, hogy tényleg kibaszott jól esett amit írtál, szeretlek.:)

 Nos ma is lementünk pályára, ahol először alig volt pár ember, de aztán jó sokan lettünk, és hallgattuk hogy mesél R a barátnőjéről. Mindenki tanulhatott belőle valamit...
Z - aki fiú - megengedte hogy kifessem a körmét a csodálatos pink körömlakkal ami nálam volt, cserébe felajánlottam neki egy szál cigit, amit végül nem fogadott el. Én se vagyok szívbajos, tehát elszívtam én. 
Hazafelé beszélgettünk, és Era elmesélte a mostani összezördüléseket, ami egy kissé kiakasztott mindenkit.
Mielőtt Édriennel elváltunk volna, még beszélgettünk az egyik kerítés tövében. Kitárgyaltuk, hogy pasik a fasznak se kellenek, és hogy nekem hamarosan nagyon szükségem lesz egy barátnőre. Ő pedig azt mondta, hogy T után neki se ártana egy. 

Ez a bejegyzés elég ilyen 'eldarálós' lett, bocs. 
De ha az én személyes véleményem kell, akkor szájba tudnék rugdosni pár embert. Nem is azért, mert idegesítenek. Hanem mert valakinek már rohadtul meg kéne tennie. Kijárna már nekik az az 'atyai' pofon, de ha az apjuk nem tudja megrendszabályozni őket, valaki úgyis megteszi, és akkor már miért ne lehetnék én az a valaki? Jobban érezném magam, ők pedig tudnák, hogy hol a helyük. Patkányok.  
 

 Na hazaértem. Mindjárt megírok egy jó ütős kis posztot, de előtte elrendezem a dolgaimat. 

 Hurrá, nyaralunk! - Még egy pár napig. 
26-án gólyanap, ahol meg fogják szívatni a sok kis szaros elsőst. Ja, hogy azok mi vagyunk? Bocs.
 
Megint a gép előtt ülök, ahelyett hogy készülődnék. Megyek ki Édriennel meg Erával sétálni. A hajamból csöpög a víz, és csak egy törölköző takarja az 'érdekesebb' részleteket. Nincs kedvem túl sok mindent leírni. Tegnap be is fejeztem a könyvemet is, és folytattam a Kalózszívet. Juhú! 
Na de most megyek, vagy ki fogják tekerni a nyakamat. Puszpá.
U.I.: Tegnap mama nem felejtette el a cigimet!

 Jóreggelt. 
Nincsen cigim. Szóval kicsit se vagyok agresszív hangulatban. De mindegy, mert úgyis megyek mamához, és ő elvileg vitt nekem haza Pall Mallt. Komolyan mondom, ha nem felejtette el, akkor én Istenné emelem azt a nőt. 
Ha meg nem vitt haza, akkor is megéri átmenni, ugyanis tegnap ott hagytam a könyvet amit olvasok. Vagyis nem én hagytam ott, hanem anyám, amíg én a nővéremnél voltam a kocsmában. Most ez úgy hangzik mintha egy tróger lennék. De csak mert ilyen jól tudok fogalmazni. 
Csak hogy mutassak valamit az aranyos oldalamból is, a Harry Potter 3. részét hagytam ott, és tegnap már elkezdtem rajzolni a karaktereket az új fanfictionhoz, ami tegnap jutott eszembe. Nagy meglepetés, hogy az is HP lesz? Gondolom mennyire. 
Na de most fel kell öltöznöm, ugyanis még mindig pizsiben ülök itt a gép előtt, és Linkin Parkot hallgatok. 
Szóval később majd jövök. 
 

 'Nekem nem kell szőke herceg fehér lovon, nekem egy barna kell focilabdával.:$'

Igen? Nekem meg egy fekete kell gitárral. 

 Kedves Dani!

Ez lesz az utolsó bejegyzés ami rólad fog szólni - ezt nem ígérem, de döntést hoztam -.
Megváltozni nem fogok a kedvedért. De jobb leszek. És akkor már nem fogsz megkapni. 

 Ma elég mozgalmas napom volt.
Szokás szerint kimentünk sétálni, és találkoztunk Danival. Biztos mindenki azt gondolta; 'Micsoda véletlen!'
 De nem volt az. Direkt mentem ki. Megakartam mutatni, hogy én vagyok a Jani, amiért én már túl vagyok rajta. És mi lett a vége? A bevásárlóközpont mögött ültünk, és smároltunk. 
Na mondom kurva jó. Megint én vagyok a naiv hülye, és át lettem baszva. Sejthető mennyire örültem akkor is, és most is. 
Egyébként most csak ezt akartam leírni,, ugyanis végre rávettem magam arra, hogy megnézzem a Harry Potter 7-et. Most jött le a második fele, amit még ma meg akarok nézni, és még az első közepénél se tartok. 
Na most elmondom mi lesz - és ha én mondok valamit, akkor az úgy is lesz - most elmegyek zuhanyozni, szerzek valami rágcsát, és filmezek. Ha nem alszok be itt a fotelban, akkor még írok. Vagy nem. 

 Ma megyek Biával sétálni, holnap meg Édrienhez megnézni a 'Rossz Tanárt'.
Ha Daniék kint lesznek - ami több mint valószínű - én leszopom magam. Ja és megtépem azt a redvás koalát.